Igen, olvastam valamikor valahol, hogy fogyni könnyű, a súlyt megtartani nehéz. És valóban, nagyon sok olyan esettel találkozhatunk, amikor visszavándorolnak a leadott kilók.

Hogy tudjad hol is tartok, megírom, hogy mennyire vagyok közel egy számomra lélektani határhoz. 102 kiló vagyok, és ahogy most étkezem, hamar le is megy rólam majd ez a két-három kiló, ami ahhoz kell, hogy megünnepelhessem, hogy már két számjegy jelzi csak a súlyomat.

Nem hiszem, hogy nem számít annyira az egészségünk, hogy képesek vagyunk beteggé enni magunkat. Ezt olvastam, de én is így gondolom, hogy szó szerint beteggé esszük magunkat.

Szép lassan közeledek a 100 kilóhoz, pár nap, kb. egy másfél hét, és már két számjegyű lesz a súlyom, most nagyon beindult minden.:)

Olvastam valamikor egy idézetet, ami arról szól, hogy az ételünk lehet a legjobb gyógyítónk, de ugyanúgy lehet a legnagyobb ellenségünk is. Már nem tudom pontosan felidézni ezt az idézetet, de ez a lényege.

Egy hónap nagyon hosszú tud lenni, ha mindennap csak azt nézzük, mikor is telik le a napunk. Ha ügyesen elfoglaljuk magunkat, akkor pedig csak úgy rohan az idő, meg sem akar állni.

Nagyon hozzá voltam szokva a napi mérlegeléshez, mert azt hittem, ez majd megváltja a világot. De nem! Igaz, a mérleg nem hazudik, de nagyon elveheti a jókedvünket.

Nagyon könnyen feladunk mindent, ha nincsenek sikerélményeink. Ezért fontos, hogy mindig magas szinten tartsd a lelkesedésed, és ezért kell folyamatosan új dolgokat kitalálni, változtatni.

Próbálj egyszer egy nap (mondjuk holnap) másképp gondolkodni és mást tenni, mint eddig tetted! Figyeld meg, mit érzel majd egész napodon keresztül.

... majd folytasd egy hónappal, majd 3-4 hónappal, majd fél évvel, végül egy évvel. Az életmódváltás szakaszait soroltam fel az előbb, mert nem jó mindjárt fejest ugrani a Balatonba.