Visszahíztam egy kicsit, (99 kg vagyok), és úgy gondoltam, hogy beiratkozok egy fogyiprogramba a neten. Már kaptam étrendet is, és edzéstervet is, a többi rajtam áll. Voltam háziorvosnál, hogy esetleg endokrinológus segítségét kérjem amiért nehezen fogyok. Azt mondta a háziorvos, hogy nem vagyok olyan kövér, ami indokolná az endokrinológiát. Többet kell mozogni és kevesebbet kell enni. Ez a legegyszerűbb képlet a fogyáshoz.

Egy könyvet ajánlok neked, ami szintén az időszakos böjtöléssel kapcsolatos, most leltem rá a könyveim között. Notórius diétáskönyv vásárló vagyok, van egy pár belőlük a könyvek között. Ez a diéta, fogyókúra is hatásos lehet, ha valaki betartja.

95.5 kiló vagyok, azért araszolok lefelé, mégha nem is rohamtempóban. Jobban jönnek már fel a ruhák, és ezt jó érezni, ami egy kis ösztönzést ad a továbbiakhoz. Az időszakos böjtöt úgy valósítom meg, hogy reggel eszek, napközben estig szinte semmit nem eszek, de este kénytelen vagyok jól bevacsorázni, mert éhes vagyok még.

Most láttam a neten egy 50 kg-os fogyást, amit én is szeretnék elérni. Vagy mégsem?! Az a helyzet ugyanis, hogy amint megláttam a sok lógó petyhüdt bőrt, már nem is volt annyira izgalmas az a kép. Tényleg ez az eredménye 50 kiló fogyásnak? Sajnos a cikkből kiderül, hogy igen, és csak plasztikai műtét segít valahogyan korrigálni ezt a "csodát".

Még mindig 96 kiló vagyok, megtorpantam, megállt a súlyom, illetve olyan plusz-mínusz fél kiló mozog föl-le. Kezdek tanácstalan lenni. Azt tudtam, hogy az elején, ha jól kezdek, jobban mennek le a dekák, mert sok a súlyfelesleg, és azt is tudtam, hogy valamikor megáll majd a fogyás, csak azt nem sejtettem, hogy ilyen sok leadandó kiló lesz még akkor is, mikor nem akar lejjebb menni a mérleg mutatója.

Már régebben gondoltam rá, hogy pszichológust keresek fel az evészavaraim miatt. Falásrohamok gyötörtek, és még most is van, hogy belefutok ebbe. A neten találtam egy könyvet (meg is vettem), ami elvezetett egy pszichológusnőhöz, és talán ebből a könyvből és ezen a honlapon megtalálom a magam számára a segítséget.

96 kiló vagyok már, elég nehezen mennek a dekák, de legalább lefelé haladok. És kezdem élvezni a fogyókúrát, főleg így, hogy nem hízok vissza. Persze ingadozok néha, de jóleső érzés, hogy lassan beleférek egy kiszemelt nadrágba. Ez már régen célom, és mint írtam, direkt nem veszek már nagyobb méretű ruhákat, bele kell fogyni a régi ruhatáramba.

96.5 kiló vagyok, szuperül megy le a súlytöbblet, mégha lassacskán is. Azért is lassacskán, mert nem folyamatosan fogyok, vannak napok, amikor visszajön pár deka, és kezdhetek mindent elölről. De már régen voltam ennyi, és most reggel is megőriztem a tegnap esti súlyomat. Nagyon örülök, mert a nadrágom is kezd bő lenni, a derékszíjon pedig új helyet kell keresnem, mert az is bőnek bizonyul már.

97 kiló vagyok, szépen haladok lefelé, és végre itt a jó idő, lehet nagyokat sétálni a friss levegőn. Mikor még 100 kilós voltam, nem volt kedvem sem gyalogolni, mert kicsit szégyelltem, hogy ilyen sok súlyt cipelek magammal. De most már kezdem elfogadni magam olyannak, amilyen épp most vagyok, és megbarátkoztam lélekben is az érzéseimmel. Sokszor ez veti vissza a fogyókúrát, hogy nem vagyok túl barátságos önmagamhoz.

Olvasok egy cukorbetegeknek való könyvet (Dr. Fövényi József, Papp Rita - Cukorbetegek diétáskönyve), és ebben olvastam egy mintaétrendet (több is van benne), ami 1000kcal-ás, és 110 g szénhidrátot tartalmaz. Pár napja már eszerint írom a kalóriákat, és beválik, mert úgy csinálom, hogyha nem elég egy napra véletlenül az 1000 kcal, akkor beiktatok egy utóvacsorát, és még emellett is tudok fogyni.