98 kiló vagyok, ez remek, nagyon örülök. Most kell odafigyelnem magamra, mert minden apró siker egy kicsit túl magabiztossá tesz, és innen szoktam visszaesni. Még nem volt szobabicaj ma, de lesz délután. 20 percre emeltem, ami még nem annyira megterhelő, hogy ne tudnám megcsinálni.
Azt hiszem, hogy megbeszélés tárgyát fogja képezni az a kérdés, hogy együnk-e este hat után vagy sem. Az én egy hónapos tapasztalatom azt bizonyítja, hogy én például nagyon nehezen tűröm amikor már nem ehetek este. Lehet ez abból is adódik, hogy mint tiltás szerepel a programban, és semmilyen tiltás nem működik jól egy diétában. Legalábbis hosszú távon nem kivitelezhető.
Csak lemértem magam, 99.5 kiló vagyok, másfél kiló vándorolt vissza, de ezt nem is lesz olyan nehéz ledolgozni. Sportolni kell és ésszerűen enni. Az edzés része már egészen jól megy, már egy hónapja majdnem mindennap lebicajoztam a 15 percet, így emelek az adagon, és napi 20 percet fogok edzeni. Már könnyedén megcsináltam a 15 percet, és hogy jól fogyjak, ezért kell a megnövelt idő.
Érzem, sőt tudom, hogy visszajött az, amiért eddig megdolgoztam. A kilók elleni csatában sokszor voltam vesztes, de mindig volt kedvem újrakezdeni. Most is ezt kell tennem, újrakezdeni. Ha elfogadnám, hogy vesztes vagyok, nem lenne több motiváló tényező, ami vinne előre. Mondják, hogy minden kezdet nehéz. A folytatás még nehezebb. Kitartani nem könnyű. Könnyen mentek le az első kilók, és ez egy kicsit túl magabiztossá tett, azt hittem, ez így fog folytatódni is.
Az elhízásnál a nagy falásrohamok és az annak ellenállni nem tudók bizony nagy pácban vannak, és ez hasonló például az alkoholista vagy a dohányos ember függőségéhez. Sőt, még a drogfüggőséghez is hasonlítják az állandó lakmározást. A testünkkel teszünk rosszat, ha nem próbálunk őszintén meggyógyulni épp úgy, mint ahogy a láncdohányos és a függő alkoholista is szeretne.
Lapozom a diéta & fitnesz újságot, és megakadt a szemem egy cikken. - Mit egyek, ha utálom a zöldségeket? - Először is Dr. Gajdács Ágnestől idéznék:
Gyalogolni, sétálni szinte mindig lehet, csak ott van a bökkenő, hogy nem áldozunk rá kellő időt. Tegnap gyalog mentem az orvoshoz, ami tőlünk körülbelül fél óra oda és fél óra vissza. Közben ugye pihentem, amíg a rendelőben voltam, de akkor is majd' egy órát sétáltam összesen. Meg kellett állapítanom, hogy ez az egyik legstabilabb mozgásforma, és szinte mindenki számára elérhető.
Hát, néha ezek az én szabályaim kifognak rajtam. Újrakezdem a számolást, de amit eddig tettem, annak azért megvan a látszatja. Tegnap valamiért kimaradt az edzés, így újraszámolom a hónapot. Ami a tanulság belőle, hogy másnap, azaz ma nagyon rosszul éreztem magam. Egyből rápattantam a bicajra, és láss csodát, ugyanannyit tudtam teljesíteni, mint korábban. És amit az edzés után éreztem, azt nem adnám semmiért, azt az érzést, hogy jól kifáradtam, és öröm járta át a testemet.
A Test & lélek magazin egyik számának cikkéből idéztem a címben írt mondatot. Idézek most a magazin egyik oldaláról, ahonnan megtudjuk, hogy miért is van szükség a mozgásra.
Délben 96.8 kilót mértem, ami azt jelenti, hogy 9 nap alatt fogytam 3 kilót, ami szenzációs. Eddig még ilyen mértékű fogyásom nem volt, és valószínű, hogy ez csak a kezdeti nekibuzdulás eredménye. De kitartó vagyok már, és nem engedem meg magamnak, hogy visszahízzak bármennyit is.
