A Wikipédiához fordultam segítségért, mikor is a gordiuszi csomó meghatározását szerettem volna megtudni. Ezek szerint a gordiuszi csomót "gyakran említik metaforaként azokban az esetekben, amikor egy látszólag  megoldhatatlan problémát valaki egy váratlan húzással egy csapásra megold."

Hiába, nem minden sikerül nekem elsőre. Nagy a vonzódásom a vegetáriánus étkezés felé, mégis a régi szokásomhoz híven eddig ettem mindennap húst is. De ez nem baj, nagy galibát nem csináltam, csak meg kell szoknom az újfajta étkezési stílust. Sokkal több és változatosabb ételeket fogok enni, mint eddig, mert a hús mellé mindig csak krumpli vagy rizs vagy tészta volt köretnek. Ez is kezdett kicsit unalmassá válni, ezért mindenképpen örülök, hogy váltok, és áttérek egy másik étkezésre, ami csak annyiban különbözik a régitől, hogy nem eszem húst.

Az ember mindig változik. És ez egy belülről jövő folyamat. Elkezdtem böngészni a neten életmód-programok után, el is mentettem egy-két oldalt magamnak, és mivel ráértem most este, hagytam magam, hogy vigyen a belső érzésem, és ott kössek ki, ahol a jó sorsom szeretné. És nem csodálkozom rajta, de biztosan már érik bennem a húsnélküli táplálkozás szeretete, mert mindennap ilyen témájú oldalakkal végződik a napom. Már írtam is, hogy kicsit vegetáriánus módon fogok étkezni, de most bátrabban mondhatom, hogy kezd ez a vegetáriánus életmód megfogalmazódni bennem, és egyre inkább érzem, hogy nem tudok mit enni.

97.7 kiló vagyok, mennek le szépen a dekák napról napra. Most veszem csak észre, hogy mennyire gátlásos is voltam (vagyok) túlsúlyosan. Minél kevesebb a kiló, annál felszabadultabb vagyok, és minél kevesebbet eszem, annál jobban tudok dolgozni is. Nem szabad mindig a mérlegre ugrálni. Volt idő, hogy éjjel 3-kor megmértem magam és sokkal kevesebbet mutatott, mint amikor reggel ébredéskor azt vártam. Ennyit a mérlegről. Többet nem is szabad rááldozni az időnkből.

98 kiló vagyok, ez remek, nagyon örülök. Most kell odafigyelnem magamra, mert minden apró siker egy kicsit túl magabiztossá tesz, és innen szoktam visszaesni. Még nem volt szobabicaj ma, de lesz délután. 20 percre emeltem, ami még nem annyira megterhelő, hogy ne tudnám megcsinálni.

Azt hiszem, hogy megbeszélés tárgyát fogja képezni az a kérdés, hogy együnk-e este hat után vagy sem. Az én egy hónapos tapasztalatom azt bizonyítja, hogy én például nagyon nehezen tűröm amikor már nem ehetek este. Lehet ez abból is adódik, hogy mint tiltás szerepel a programban, és semmilyen tiltás nem működik jól egy diétában. Legalábbis hosszú távon nem kivitelezhető.

Csak lemértem magam, 99.5 kiló vagyok, másfél kiló vándorolt vissza, de ezt nem is lesz olyan nehéz ledolgozni. Sportolni kell és ésszerűen enni. Az edzés része már egészen jól megy, már egy hónapja majdnem mindennap lebicajoztam a 15 percet, így emelek az adagon, és napi 20 percet fogok edzeni. Már könnyedén megcsináltam a 15 percet, és hogy jól fogyjak, ezért kell a megnövelt idő.

Érzem, sőt tudom, hogy visszajött az, amiért eddig megdolgoztam. A kilók elleni csatában sokszor voltam vesztes, de mindig volt kedvem újrakezdeni. Most is ezt kell tennem, újrakezdeni. Ha elfogadnám, hogy vesztes vagyok, nem lenne több motiváló tényező, ami vinne előre. Mondják, hogy minden kezdet nehéz. A folytatás még nehezebb. Kitartani nem könnyű. Könnyen mentek le az első kilók, és ez egy kicsit túl magabiztossá tett, azt hittem, ez így fog folytatódni is.

Az elhízásnál a nagy falásrohamok és az annak ellenállni nem tudók bizony nagy pácban vannak, és ez hasonló például az alkoholista vagy a dohányos ember függőségéhez. Sőt, még a drogfüggőséghez is hasonlítják az állandó lakmározást. A testünkkel teszünk rosszat, ha nem próbálunk őszintén meggyógyulni épp úgy, mint ahogy a láncdohányos és a függő alkoholista is szeretne.

Lapozom a diéta & fitnesz újságot, és megakadt a szemem egy cikken. - Mit egyek, ha utálom a zöldségeket? - Először is Dr. Gajdács Ágnestől idéznék: