No, most ma lemértem magam, kereken 100 kilóról indulok, igaz, nem reggel mértem, de szerintem majdnem mindegy, úgyis csak hozzávetőleges az eredmény, mert mindig mozog a súlyunk. Nem akarok most matekozni, hogy azt a 20 kilót az év végéig milyen formában is kell tudni leadni, mert egyrészt nincs is túl nagy jelentősége, csak összezavar, másrészt pedig úgysem tudom szabályozni, hogy egy hét alatt mondjuk 2 kilót adjak le pontosan minden héten. 

Képzeld el, le fogok fogyni! :) Ezt valahogyan érzem, ezt megérzi az ember lánya, ha elérkezik ez az idő, amikor elég érett már ehhez. Nincs most olyan nálam, hogy egy konkrét diétát követnék, csak az érzés egyre biztosabb, érzem és már tudom is, hogy le fogok fogyni. Nem egyszer, nem valamikor, hanem pont akkor, amikor ennek eljön az ideje, és ennek pont most jött el az ideje.

És tényleg! Már 100 kiló alatt vagyok! :) Igaz, az én mérlegem máshogy mért, mint amit gondoltam, de csak az elem merült le benne, és ma már 98 kilót mértem magamnak. Szuper! :)

Fogytam! Tuti, hogy fogytam, igaz, nincs nálam mérleg itt most ahol vagyok, de szembetűnő a változás. Két hete vagyok itt, és egészen másképp étkezem, mint előtte. A rendszeresség bejött az életembe. Nem eszem összevissza mindenfélét, csak reggeli, ebéd és vacsora van. Érdekes módon ki lehet bírni ezt így, nem kell a nasi, nem kell plusz ennivaló ezeken kívül.

Mi az oka annak, hogy akárhányszor is kezdünk bele egy fogyókúrába, hamarosan a kezdőponton találjuk magunkat, vagy még lejjebb? Ki tudja erre a pontos választ? Szerintem senki sem. Még a dietetikusok sem tudják, szerintem. Sokat hallani az akaraterőről, a kitartásról, a célok helyes felállításáról, az időnk jó beosztásáról, a napirendről, az edzésekről és a helyes étrendről is, és még sok minden másról is, például az alattomosan hizlaló stresszhelyzetekről is, mégsem tudjuk kitalálni, hogy mi volt az igazi kiváltó oka annak, hogy végül abbahagyunk egy diétát. Vannak ugye az igazi kivételek, amik erősítik a szabályt, de csak nagyon kevesek tartoznak ezek közé.

Régebben volt az az idő, amikor igencsak elmondható volt rólam, hogy egy nagy tábla mogyorós csoki tett boldoggá engem. Bármi történhetett körülöttem, ha volt valami bajom, a tábla mogyorós csoki gyógyír volt minden bajomra. Érdekes jelenség ez, mert most reggel, mikor megettem a frissen készült salátámat, sokkal, de sokkal boldogabbnak éreztem most magam, mint amikor régebben a tábla csokit ettem. Lehet, a csokievésben volt egy kis lelkiismeretfurdalás is, amiért ártok a szervezetemnek az édesség iránti vágyammal.

Mivel olyan szép vasárnap van, nem napirendezek ilyenkor, ez egy pihenőnap minden héten. Nem írtam szinte egy hete, de tudod, hogy vannak terveim, amiket igyekszem tartani is. Legfontosabb szabály, amire figyelnem kell az az, hogy nem rúghatunk fel szabályokat kényünkre kedvünkre. Amit be kell tartani, azt be kell tartani, ezért nem szabad nagyon leterhelni magunkat számadó kötelességekkel, erre mondják, hogy - néha a kevesebb több! :)

Most úgy vagyok vele, hogy bármi bárgyúságot hallottam eddigi életem során, elfelejtem szépen, és új fejezetet nyitok az életemben. Persze sokszor történt már hasonlatos dolog ehhez, de ez most egészen más, mint ami eddig volt. Most már KÖTELEZŐ meglépni ezt a lépést, nem halogathatom tovább.

Rövid leszek, mert elég gyenge vagyok már régóta. Van itthon nekem elég sok egészséges élelmiszerem, zöldfélék, tejtermékek, Korpovit keksz, zabpehely, zabkorpa, Aktív Árpa formula, Diabess tea, zöldtea, és sokféle gyümölcs is. Ezekre helyezem most a hangsúlyt, mégpedig holnaptól, mert a mai napot kicsit már elszúrtam, bár még ez is korrigálható, úgy hiszem, akkor legyen mától az igazi februári kihívás.

Lehet-e jó egy betegségben? Természetesen nem, talán csak az, hogy tanulunk belőle. És bármennyire is jó lenne a súlyunk szempontjából, az, hogy némileg fogyunk is amíg betegek vagyunk, ez mégsem akkora öröm, mint azt utólag meg szoktuk állapítani magunknak. Én is fogytam most, de súlyosabb a köhögésem, mint az elsőre látszott.