Mint mindent, a jó szokások kialakítását is ismétléssel, gyakorlással valósíthatjuk meg. Akik itt a képen maratont futnak, azok előtte mindenképpen felkészültek valamilyen szinten. A győztes főleg, mert csak így tudott első lenni a sok induló közül. Szintén motivációs céllal tettem épp ezt a képet a bejegyzéshez, mert én (még) nem tudok futni. Sok sikertörténetet olvastam és hallottam már, akik úgy kezdték, hogy szinte még a kapuajtóig sem tudtak először elfutni, csak gyalogolni, mert tetemes súlyt cipeltek magukon. De a sikertörténetek azért sikertörténetek, mert megmutatják, hogy igenis lehet győztes valaki akár egy ilyen maratoni futóversenyen is, ha előtte alaposan és módszeresen felkészült.

Add meg a módját, ha étkezel. Teríts meg szépen még akkor is, mikor "csak" egy salátavacsoráról is van szó. Főleg magamat biztatom ezzel, ugyanis még mindig nem jutottam el addig, hogy egy rendes salátát gyártsak magamnak. Hamarabb megettem nyersen a hozzávalókat, így nem csoda, hogy kudarcba fulladt a tervem. Újra csak a salátákban látom a diétám megvalósítását. Azt már írtam, hogy az esti étkezéssel vannak problémáim. Ezért kell ilyenkorra tűznöm a saláták elkészítését, és legyen az az egyszerű, vagy éppen egy bonyolultabb salátaösszeállítás, mindenképpen ez hozhatja meg számomra ebben a pillanatban a sikert.

Kifogytam az ötletekből, nem tudom merre induljak tovább. Most találtam rá az egyik könyvemre, amit ajánlok neked. Dr. Phil McGraw - Ideális testsúly egy életen át. Idézek a könyvből. - "Gondolj bele: nem tudod megjósolni a jövőt, nem tudhatod, mi történik holnap. Igazából csak a jelen pillanat realitásaival foglalkozhatsz. Ha túlságosan foglalkozol a jövővel, aggodalmaskodsz a leadandó kilók miatt, akkor zavart leszel, tanácstalan, elveszett. De ha arra koncentrálsz, ami itt és most történik, a jelen pillanatban, akkor eltűnnek a felesleges kilók.". Édesapám azt szokta mondani: "Amikor agyoncsapod az időt, gondolj arra, hogy nem tudod feltámasztani!" - olvashatjuk a könyv elején.

Most nagyon haragszom magamra. Elhatároztam, hogy egy ideig nem mérem magam a személymérlegen, és tessék! Máris újra a 100 kg-ot súrolom. 99,8 kg vagyok most, ami sürgős beavatkozást igényel. Sajnos sem így, sem úgy nem fogyok semmit, mint az ábra is mutatja, inkább csak hízok vissza. Könyörtelennek kell lennem most magamhoz, mert úgy tűnik, hogy nekem a folyamatos mérésre szükségem van, mert elszalad a mutató a rossz irányba. 

Mindig megfogadom, hogy mindent betartok, ami elő van írva, olyankor, amikor vérvételre megyek a laborba, és megkapom az eredményt. Most is lett két csillagom, ami azt jelezte, hogy valami nincs rendjén. Szerencsére most még nem írtak fel külön gyógyszert, de nem szeretném, hogy rosszabb helyzetbe kerüljek. Mivel félévente kell járnom laborba, így ki kell alakítanom egy féléves programot, ami főleg diétából áll. Ugyanis most még ha diétázom, és fogyok is, akkor ezzel lehet csökkenteni a rossz értékeimen. Főleg zöldségféléket ehetek, de azokból sem mindent, így még erre is figyelnem kell. Húst most keveset lehet enni, mert éppen azzal van a baj, a húsok, belsőségek, és a hal is ide tartozik sajnos. 

Megrekedtem. Tartom ugyan a 97 kg körüli súlyt, ami jó, mert nem híztam. Viszont nem tudok most fogyni sehogysem. Az esti evészettel van a bajom. Ha ezen túl tudok lendülni, és el tudom sajátítani, hogy 18-19 óra után már csak a víz és a tea jöhet számításba, akkor nagyon boldog lennék. Most ezt gyakorolgatom, több - kevesebb sikerrel. Addig más, új szokást nem vezetek be, amíg ez az esti kevesebb kalóriabevitel meg nem valósul. Napközben már megy, hogy betartom az étrendet, de elszakad nálam a cérna, ha közeleg a vacsora, és az azutáni időszak. 

Amikor sikertörténeteket olvasok mindig megragadja a figyelmemet az a mondat, amikor arról írnak, hogy - egyszercsak történik valami, ami elindítja őket az életmódváltoztatás felé. Minden fogyitörténetben van egy ilyen mondat. Pl. "minden fejben dől el!", vagy "valami megváltozott körülöttem!", vagy "egyszercsak úgy éreztem, hogy beindult a fogyókúrám!" - Őszintén tudok örülni az ehhez hasonló érzéseknek, bár már én tartanék ott, hogy elmondhatnám, - "tudok úgy fogyni, hogy már nem hízok vissza." De ez a jojoeffektus engem már nagyon kikészít. Most mérlegeltem este, 96,8 kiló voltam, ami tűrhető, de nagyon türelmetlen tudok néha lenni.

Egy blogot ajánlok a figyelmedbe, sokat tanulhatunk ha olvassuk. Héder Évi blogját ajánlom, tőle már ajánlottam videót neked, és szívesen ajánlom a blogot is, mert dietetikustól kapunk ötleteket hogyan fogyjunk, hogyan fogjunk hozzá a diétánkhoz, és mi ronthatja el a fogyókúránkat, ha már belekezdtünk. Most vagyok 96.5 kiló, elég sokat híztam vissza, de ennek a súlynak most nagyon örülök.