Klasszul mennek a dolgok. Már túlvagyok a szobabicajon, és már a reggelin is. A tegnapi nap is tökéletes volt, nincs mit panaszkodnom, esetleg annyit, hogy kicsit túl korán vacsoráztam, és így éhes maradtam este 21 óra körül. De kibírtam, és nem ettem. Ez szuper érzés, ilyen nem sokszor fordult elő velem. Ez a 3. napom, az igazi kitartásban. Körülbelül azonos szinteket bicajozok, de érzem, hogy tudnék többet is már.

Hát, ez az idő is eljött, mikor azt mondhatom, hogy tényleg megtanultam nemet mondani. Hogy mire? Az egészségtelen ételekre, a mozgáshiányra, és az akaratgyengeségre. Nemet mondok, ha valamit úgy érzek, hogy káros a szervezetemre. Nem eszek hülyeségeket már. Ha edzeni kell és inkább olvasnék, akkor azt mondom, nem!, majd csak azután olvashatok, ha megvan az edzés.

Azt halljuk, hogy az életmódváltásnál minden fejben dől el. Szerintem is így van, és találtam egy videót, ahol épp erről beszélgetnek. Szeretettel ajánlom neked, nézd meg, és hallgass a jótanácsra.

Ma simán ment minden. Nem ettem túl magam, bár az étkezésen még lehet, hogy változtatnom kell, mert kevés a zöldségféle és a főzelék, pedig mindkettőt szeretem. Ma is gyorsan lement a szobabicaj, már könnyedebben bicajozok, és jobb eredményt érek el. Persze megint a rajtvonalnál vagyok, mivel mértem magam, és még ettem is tegnap este. Nem nagy vétségek ezek, mégis úgy szól a szabály, hogy ilyenkor újra kell kezdeni a programot.

A tegnapi ruhapróba nem sok örömöt hozott, mert semmibe nem férek még bele, de kitartok, és folytatom. Megint mértem magam, és visszahíztam, 100 kg-ot mutatott a mérleg. No, ezért nem jó ha mindig ugrálok a mérlegre. Valószínű, hogy nem is eszem jól, ezért ma gondosabban állítom össze az étrendemet. Lássuk, hogy mit is fogok enni ma:

Igazi selejtezéssel összekötött ruhapróba lesz holnap nálam, mert mindig azt hiszem, hogy nincs ruhám, de ha jól körülnézek, akkor csak az a helyzet, hogy széjjel vannak, vagy éppen egybegyűrve valahol. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen eredményre jutok, mert épp rendelni szerettem volna farmert, de rájöttem, hogy fogyózom, és kisebb méretű nadrágjaim pedig vannak. Innen jött a ruhapróba ötlete, ami esedékes is, mert már régen volt ilyen.

Éjjel fél három van, és mivel őszinte ember vagyok, be kell valljam, hogy két hibát is vétettem tegnap este. Mivel úgy alakult, hogy délután 3-kor volt az uzsonnám, és nem tudtam vacsorázni este hatkor, nagyon-nagyon kínzott az éhség már 21 óra körül. Bevallom őszintén, nem bírtam ki, és ettem vajas pirítós kenyeret. És még pluszban meg is mértem magam. Egyiket sem lett volna szabad, így kezdhetem a számolást előlről. De már tudom, hogy az eddigi napok nem vesztek el.

Már megvolt a szobabicaj, a reggeli, és az ebéd is. Tegnap is tartottam magam a leírtakhoz, este most már tovább maradok fent, nem alszom el 8 órakor azért, hogy ne egyek. Már jobban fékezni tudom az éhségemet, illetve napközben eszek annyit, hogy már este nem vagyok éhes.

Lehet, hogy nem fogyok még, de most nem zavar, mert egyre jobban bírom a programot. Persze ilyen következtetéseket ilyen rövid idő altt tenni nem a legjobb, mert ha olvasod a blogot, láthatod, hogy 2015. óta tényleg írom, hogyan is küszködöm a kilókkal. És nem valami rózsás eredményeim voltak ezalatt az időszak alatt.

A Fanny magazin egyik számában olvashatunk arról, hogyan csökkentsük télen a testsúlyunkat okosan. A dietetikus írja, hogy koplalni tilos! Ez tulajdonképpen minden évszakban elmondható, de különösen igaz a téli hónapokra. Hogy mit is ehetünk? Erről szól az egyik bejegyzés: