Szuperül megy minden, már a 6. napnál tartok, és az majdnem egy hét. Eddig még semmi sem ment ilyen sokáig, mindig elbuktam. Tegnap is nagyon éhes voltam este, de már automatikusan megjegyzem magamnak, hogy - nem szabad ennem este 6 után -, és valahogyan elterelődik másra a figyelmem. A nadrágpróba elég jól sikerült, mert ugye kimostam az egyetlen farmerom, és az össze szokott menni. Tegnap, mikor felvettem, nem kellett beletuszkolnom magam, simán rám jött, és egy kicsit mintha bő is lett volna. Lehet, hogy ez érzéki csalódás, és nem sokat fogytam, de formálódom, az biztos.

Ma van az igazi kitartás program 5. napja, már bicajoztam, és megvolt a reggeli is. Mivel másképp alakul ma a tervem, mint szokott, az ebéd még meglesz, de a vacsora lehet, hogy kimarad, ezért úgy kell elosztani a napi kaját, hogy ne éhezzek majd este. Ebédre eszek többet, és uzsira is egy kicsit bevonom azt, amit vacsorára kell ennem.

Kezedek hinni ebben a programban, amibe belekezdtem. Ez a hit fog most tovább vinni, és erre a hitre van szükségem, hogy akkor se adjam fel, ha nehezebb lesz a helyzetem. Sok minden kell egy fogyókúrához. Kell egy cél, kell egy elhatározás is, hogy ezt a célt meg fogom valósítani. Kell a vágy, hogy mindezt elérhessem, kell nagy adag elszántság, és állhatatosság is, hogy mindig kitartsak. Kell ezért a kitartás is, legyen erőm minden nap megtenni a szükséges lépéseket a célom érdekében.

Már majdnem ettem tegnap, és majdnem megmértem magam. De nem tettem! :))) És erre nagyon büszke vagyok. Egyébként is veszélyben van a súlyom, azért is szerettem volna megmérni magam, mert túl sokat ettem. Már majdnem végveszélybe került a Ne edd magad túl napközben! szabály, és annak ellenére, hogy kicsit sokat ettem, mégis éhes voltam este 6 után.

Klasszul mennek a dolgok. Már túlvagyok a szobabicajon, és már a reggelin is. A tegnapi nap is tökéletes volt, nincs mit panaszkodnom, esetleg annyit, hogy kicsit túl korán vacsoráztam, és így éhes maradtam este 21 óra körül. De kibírtam, és nem ettem. Ez szuper érzés, ilyen nem sokszor fordult elő velem. Ez a 3. napom, az igazi kitartásban. Körülbelül azonos szinteket bicajozok, de érzem, hogy tudnék többet is már.

Hát, ez az idő is eljött, mikor azt mondhatom, hogy tényleg megtanultam nemet mondani. Hogy mire? Az egészségtelen ételekre, a mozgáshiányra, és az akaratgyengeségre. Nemet mondok, ha valamit úgy érzek, hogy káros a szervezetemre. Nem eszek hülyeségeket már. Ha edzeni kell és inkább olvasnék, akkor azt mondom, nem!, majd csak azután olvashatok, ha megvan az edzés.

Azt halljuk, hogy az életmódváltásnál minden fejben dől el. Szerintem is így van, és találtam egy videót, ahol épp erről beszélgetnek. Szeretettel ajánlom neked, nézd meg, és hallgass a jótanácsra.

Ma simán ment minden. Nem ettem túl magam, bár az étkezésen még lehet, hogy változtatnom kell, mert kevés a zöldségféle és a főzelék, pedig mindkettőt szeretem. Ma is gyorsan lement a szobabicaj, már könnyedebben bicajozok, és jobb eredményt érek el. Persze megint a rajtvonalnál vagyok, mivel mértem magam, és még ettem is tegnap este. Nem nagy vétségek ezek, mégis úgy szól a szabály, hogy ilyenkor újra kell kezdeni a programot.

A tegnapi ruhapróba nem sok örömöt hozott, mert semmibe nem férek még bele, de kitartok, és folytatom. Megint mértem magam, és visszahíztam, 100 kg-ot mutatott a mérleg. No, ezért nem jó ha mindig ugrálok a mérlegre. Valószínű, hogy nem is eszem jól, ezért ma gondosabban állítom össze az étrendemet. Lássuk, hogy mit is fogok enni ma:

Igazi selejtezéssel összekötött ruhapróba lesz holnap nálam, mert mindig azt hiszem, hogy nincs ruhám, de ha jól körülnézek, akkor csak az a helyzet, hogy széjjel vannak, vagy éppen egybegyűrve valahol. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen eredményre jutok, mert épp rendelni szerettem volna farmert, de rájöttem, hogy fogyózom, és kisebb méretű nadrágjaim pedig vannak. Innen jött a ruhapróba ötlete, ami esedékes is, mert már régen volt ilyen.