Kezdek rászokni a szója termékekre. Már régebben vettem szójalisztet, granulátumot és kockát is, de nem nagyon kísérleteztem vele. Tegnap csináltam töltött tojást, ízre finom, de még mindig van belőle. Nem azért, mert olyan rossz volt, hanem mert annyira laktat engem, pedig csak nyers uborkasalátával ettem.  El kell használnom az összes szójaterméket, amit vettem, ezért most csak olyasmit eszem, ami fel van halmozva itthon.

Csak nem bírtam ki, és megmértem magam. Legalább így a startnál tudni szerettem volna, hogy honnan indulok. Egészen jól bejön ez a program, amit elkezdtem. Elindult lefelé a mérleg mutatója, most vagyok 96.3 kg. :))) Nagy célom, hogy már 95 kiló alatt legyek, ez már nagyon régen a tervem, de nem tud összejönni. Amióta tartom az irányelveket: - nem eszek csak 4x, reggeli, ebéd, és vacsora, + még egy ráadás étkezés este, nincsenek falásrohamaim. Még nem is mozgok rendszeresen, ezt még nagyon be kell ütemezni.

Igen!!! :))) Most tartok az előző bejegyzésben írt könyv felénél, még csak nem is tartok még a programnál, de már érzem, tudom, hogy aki le szeretne fogyni, mindenképpen el kell, hogy olvassa ezt a könyvet. Azért már a program részét kimásoltam magamnak, azt, hogy mit kell enni, és elég jó az időzítés is, mert jön a nyár, vagy már itt is van, sok a gyümölcs és a zöldség, és még ami kell, az, hogy áldozzunk időt a fogyásra. Nagyon jó könyv, amit ajánlok neked, mert én még egy diétáskönyvben sem jutottam el olvasásban a könyv feléig, máris nyúltam a pattogatott kukoricáért, vagy a csokiért.

Minden akaraterőmre szükségem lesz most, mert a mérleget el szeretném felejteni egy időre. Sokat mérgelődöm miatta, főleg ha nem azt mutatja, amit látni szeretnék. Ismét találtam itthon egy jó könyvet, ami talán segíti majd az életreformomat. Debbie Danowski és Pedro Lazaro - Miért nem tudom abbahagyni az evést? című könyve ragadta meg a figyelmemet. Mivel idézni nem szabad a könyvből, így csak merem remélni, hogy felkeresed majd a könyvesboltot, és beleolvasol. Nagyon lebilincselő könyv, és olvasmányos stílusban írja le, hogy miért is nem tudjuk abbahagyni olykor az evést, miért törnek ránk a falási rohamok.

Gyakorlatilag ezen áll vagy bukik sokszor a fogyásom. Az a bizonyos csokoládémánia, csokoládécsapda. Vajon megengedhetjük-e magunknak ezután, hogy hagyjuk magunkat elcsábítani az édességek felé? Azt tapasztaltam magamon, hogyha nincs semmiféle cukorka, csokoládé itthon, akkor jobb a közérzetem, vagyis biztos, hogy függök az édességektől. Ha van itthon csokoládé, ha nem is rögtön, de elpusztítom könyörtelenül. És ráadásul az egész tábla csokit megeszem.

Mint mindent, a jó szokások kialakítását is ismétléssel, gyakorlással valósíthatjuk meg. Akik itt a képen maratont futnak, azok előtte mindenképpen felkészültek valamilyen szinten. A győztes főleg, mert csak így tudott első lenni a sok induló közül. Szintén motivációs céllal tettem épp ezt a képet a bejegyzéshez, mert én (még) nem tudok futni. Sok sikertörténetet olvastam és hallottam már, akik úgy kezdték, hogy szinte még a kapuajtóig sem tudtak először elfutni, csak gyalogolni, mert tetemes súlyt cipeltek magukon. De a sikertörténetek azért sikertörténetek, mert megmutatják, hogy igenis lehet győztes valaki akár egy ilyen maratoni futóversenyen is, ha előtte alaposan és módszeresen felkészült.

Add meg a módját, ha étkezel. Teríts meg szépen még akkor is, mikor "csak" egy salátavacsoráról is van szó. Főleg magamat biztatom ezzel, ugyanis még mindig nem jutottam el addig, hogy egy rendes salátát gyártsak magamnak. Hamarabb megettem nyersen a hozzávalókat, így nem csoda, hogy kudarcba fulladt a tervem. Újra csak a salátákban látom a diétám megvalósítását. Azt már írtam, hogy az esti étkezéssel vannak problémáim. Ezért kell ilyenkorra tűznöm a saláták elkészítését, és legyen az az egyszerű, vagy éppen egy bonyolultabb salátaösszeállítás, mindenképpen ez hozhatja meg számomra ebben a pillanatban a sikert.

Kifogytam az ötletekből, nem tudom merre induljak tovább. Most találtam rá az egyik könyvemre, amit ajánlok neked. Dr. Phil McGraw - Ideális testsúly egy életen át. Idézek a könyvből. - "Gondolj bele: nem tudod megjósolni a jövőt, nem tudhatod, mi történik holnap. Igazából csak a jelen pillanat realitásaival foglalkozhatsz. Ha túlságosan foglalkozol a jövővel, aggodalmaskodsz a leadandó kilók miatt, akkor zavart leszel, tanácstalan, elveszett. De ha arra koncentrálsz, ami itt és most történik, a jelen pillanatban, akkor eltűnnek a felesleges kilók.". Édesapám azt szokta mondani: "Amikor agyoncsapod az időt, gondolj arra, hogy nem tudod feltámasztani!" - olvashatjuk a könyv elején.