Azt hiszem, mindenki teli van elvárásokkal, ami az új évet illeti, számos új célt fogalmazunk meg ilyenkor év elején. Hogy ne menjenek dugába ezek a tervek, ne mondjunk mindjárt a kezdetekkor csődöt, én azt javaslom, hogy már ma írjuk meg a napirendünket. Egy olyan jó napirendre gondolok itt, ami tényleg követhető, fix pontokkal, és legyen azért elég rugalmas is, de a szabályok azok megmaradjanak.

Egy hét alatt ment le gyakorlatilag másfél kiló, most vagyok 104.5 kiló, ami azért rengeteg, de a tervem van annyira ütős, hogy kompenzálja majd ezt. Sajnos kaptam a kivizsgálásom végén még két plusz gyógyszert, aminek nem örülök, de nem ez számít, mindig az számít, hogy per pillanat milyen passzban is vagyok, hogy tudom kezelni a pillanatnyi helyzetemet, meg magát a fogyókúrát.

Már írtam róla előzőleg, hogy nagyon durván megemelte a súlyomat egy bizonyos gyógyszer, ami rettentő nagy étvágyat csinál, amit pokoli nehéz kezelni. Ez a gyógyszer a Milgamma neuro, és csak azért írom meg a nevét, mert tényleg nagyon brutál módon nem lehet kivédeni a falánkságot magát. Ráadásul nem is hozta meg a kívánt eredményt, amit vártam tőle. 

Mindig minden rossznak vége lesz egyszer. Ezt a mondatot ha jól tudjuk kezelni, máris rózsásabban látunk mindent magunk körül. És, mivel ez mondat igaz (mármint az, hogy a rossz után csak jó dolgok jönnek), akkor nem esünk olyan hamar kétségbe, és nem veszünk mindent egyből a lelkünkre. A fogyózásnál különben is sokszor veszítjük el a fonalat.

Hát, őszintén meg kell vallanom, hogy amíg egy gyógyszer el nem tűnik az életemből, addig a fogyókúrámnak annyi! Addig felfüggesztem a diétázást, mert olyan brutál módon hizlal ez a gyógyszer, hogy minden küzdelmem hiábavalóságnak tűnik. Ez van, de egyszer ez a gyógyszer megszűnik, és akkor mindent újrakezdhetek. :)

Még nem vagyok stabil, de lényegesen jobban vagyok, mint voltam, így már építkezni tudok felfelé. Mindig ki kell találni valamit, ha megreked az életünk valahol. Vissza-visszatérünk ugyanoda, és mindig új dolgokra kell lelnünk, hogy egy klassz életet élhessünk.

Hát, bizony lerobbantam, ezért nem írtam, ezért elnézést kérek, de csak most kezdem összeszedni magam a padlóról. Totál kimerültem, összetörtem, és ezt kellett helyrehozni valahogyan, de most már érzem magam annyira erősnek, hogy újra folytatni tudom, amiről itt írtam az előzőekben.

Elég simán ki tudom hagyni a reggelit, és nincs kőbe vésve az sem, hogy most 11-kor vagy délben ehetek először vagy sem. A lényeg inkább ott van, hogy este nem szabad már a letelt időkorláton túl ennem. Vagyis max. 21 órakor ehetek valami ételt, ami az utolsó lesz aznap. Napról napra egyre jobban fog menni ez.

Szeptember 18. van és hétfő. Jól beírtam én ezt még egy hónappal ezelőtt a naptáramba, hogy itt az ideje belevágni az igazi időszakos böjtbe. Ha van kedved, csatlakozz, épp most olvasok egy könyvet a böjtről és áldásos hatásairól. Valahogyan igényli is biztosan a szervezetem, ezért vonzódok hozzá annyira.

Igencsak kezd jól alakulni a "szénám", jó irányba mozdul most a diéta betartása. Már elég sokszor ki tudom hagyni a reggelit, és délben eszem először. Addig megiszom a szokásos teáimat, ez afféle szertartás nálam, de most csak kétféle teát iszom reggelente. A citromos víz is megteszi a hatását, sokkal jobb, mintha csak sima csapvizet innék.