Nem kell mennem laborvizsgálatra most még, mert nem volt olyan vészes a múltkori (februári) laboreredményem, ezt mondta ma az asszisztensnő, elég ha augusztus végén megyek majd. De megkaptam a beutalómat, örülök, mert ez nagy megnyugvás nekem és további lehetőségek nyílnak meg a számomra.

Igaz, hogy fogyni nem nagyon fogytam, de amire fókuszáltam most, az a rendszeresség volt, hogy ezt ki tudjam alakítani magamnak. És sikerült! Mindennap azt veszem észre, hogy már nem eszem máskor, csak amikor elő van írva, tehát tartom az étkezési ritmust. És ez nálam nagy szó, így nagyon örülök is ennek.

A cukorról nem lehet elég rosszat írni, hogy az ember lánya belássa, saját magának okoz kárt, ha túlzásba viszi a fogyasztását. Természetesen jót is lehet és kell is írni, hiszen a testünknek szüksége is van a szőlőcukorra, hiszen jócskán felhasználja a működéséhez. 

Azt hiszem, hogy a fogyókúrával és az egészséges élettel kapcsolatban mindent meg lehet találni az interneten, és ha áldozunk erre időt, akkor sikeresek leszünk. Nem tudom miért alakul ki nálam már az, hogy okosabban tervezek, nem engedek például abból az elhatározásomból, hogy nem eszem már csokoládét, és nem iszom már szénsavas üdítőket, de örülök ezeknek, és igyekszem gyarapítani az ilyen szokásokat, amik előrefelé visznek az utamon.

Formálódom, igaz, nem éppen a súlyommal kapcsolatban, hanem tudatilag. Mindig is lesznek olyan periódusok az életemben, amikor valami nem megy, megakad, de már tudom hová kell visszatérnem, és honnan kell tovább folytatnom azt, amibe belevágtam, a fogyóba. 

Már jó úton haladok, rátaláltam a saját kis ösvényemre. Szépen fogyogatok, dekáról dekára. Már az övemen a csatot is eggyel arrébb kellett csatolni. Már egy hete simán 100 kiló alatt vagyok. 

Van, amikor még az sem elég intő jel, hogy muszáj lefogynunk vagy muszáj máshogy étkeznünk. Mindig keressük a kibúvókat, mindig reménykedünk abban, hogy nincs komoly baj velünk. Amikor azonban ráeszmélünk arra, hogy nincs más választásunk, ide jutottunk, meg kell reformálnunk az étkezési szokásainkat, lehet, kicsit el is keseredünk.

Bújom ám a netet, örülök, mert nem vagyok sem cukorbeteg, de még prediabéteszes sem. :) Kaptam oktatóanyagot a dietetikustól, és bújom a netet a tudás irányában, vannak hasznos linkek, amiket tudok alkalmazni.

Elküldtek laborba, és kiderült, hogy a cukorértékem magasabb a kelleténél. Szerencsére nem kaptam gyógyszert, szénhidrát diétát kell tartanom. Úgyhogy be vagyok táblázva, határok közé szorultam. Ennek ellenére a súlyom nem nagyon változott, igaz fogytam kicsit.

Miért nem tudunk kitartani egyfajta diéta mellett? Unalmas lenne, nem találunk benne fantáziát egy idő után? Mindig újra vágyunk, mindig újat várunk, és ha ezt nem kapjuk meg, akkor a kitartásunk csökken, végül abbahagyjuk az egészet.